Mit jelent ma Nőnek lenni? Miként lehet megbirkózni a szépség múlandóságával? Mit is látunk a tükörben? Minderre nem ad egzakt választ az EXIsT, s nem is akar. Ugyanakkor Vasas Erika táncos-koreográfus munkája segít megmutatni az utat, melyen haladva talán megtalálhatjuk a válaszokat. Vagy legalábbis magunkba nézhetünk, s néha talán kacaghatunk is egyet…
Az EXIsT ismertetőjében azt írják: „Jelenkori társadalmunk felveti a kérdést, mit is jelent Nőnek lenni a mai és mindenkori világban.” Ha jól értem, választ nem igazán ad, inkább elgondolkodtat a darab…
Az előadás nem konkrét vagy egzakt válaszokat ad, hanem ezeken a kérdéskörökön keresztül jut el a nézőkhöz és generál dialógust velük. A darab nem monologizál, hanem aktív gondolkodásra sarkallja a nézőket. Ebben az előadásban a 21. század diktálta dinamikában jelennek meg a Nő különböző arcai. Az előadás a női létet nem kizárólag a külvilág tükrében mutatja be, hanem ad egy bensőségesebb perspektívát is, ahol a nők saját, intim világába enged betekintést, hogy hogyan is élik meg valójában női mivoltukat és az ehhez kapcsolódó állapotokat.
Úgy gondolom, mindez a női nézőkre különösen hat, s talán egy-egy ismerős helyzetre rá is tudnak mosolyogni. Ugyanakkor a férfiak számára is tud kérdésekkel szolgálni, hiszen a színházban nem csak azzal kapcsolódunk, amiben önmagunkra ismerünk, hanem azzal is ami körbe vesz minket, amivel találkozunk az életünkben.
Az előadás foglalkozik az öregedés kérdésével is. Míg a férfiak a korral sokszor karakteresebbek, férfiasabbak lesznek, kevés nő mondhatja el magáról, hogy az életkor előre haladtával vonzóbbá válik – legalábbis a külsőt tekintve. S ezzel a 21. században egyre inkább küzdenek a nők. Mit gondol erről, hogyan kellene egy nőnek az idő múlására tekintenie?
A darabban az öregedés egyfajta konklúzióként jelenik meg. Nagyon sok helyzetet megélünk, mire igazán bölcsekké válunk mind emocionálisan, mind intellektuálisan. Mire végre megvan mindez a tapasztalat, addigra megöregszünk, s ez bizony keserédes. S nyilván a szépség, mint egyfajta szimbólum fontos hozzátartozója a női létnek, a szépség felszabadulttá tesz, s érdekes, mi történik akkor ezzel a felszabadultsággal az idő múlásával.
Sok nővel beszélgettem a darab kapcsán, s persze egyébként is, s azt látom, hogy mindenkit foglalkoztat, hogy miként tud friss és magabiztos maradni – bármely korban.
Az előadás felveti, hogy bensőnkben kell valami olyan maradandót találni, ami nem kötődik a múlandó szépséghez.
A cím egyfajta játék is a szavakkal: EXIT, vagyis kijárat és EXIst, vagyis létezés. Hogyan jelenik ez meg a darabban, mire utal?
Egyrészt valóban a szavak játékáról van szó ebben az értelemben, másfelől a Molnár Péter szcenográfus által megálmodott díszlet többféleképpen funkcionál a darabban, ezzel artikulálva a tartalom sokszínűségét. Egyfelől benne vagyunk egy „dobozban”, ami lehet éppen próbafülke, szauna, telefonfülke, másfelől a “dobozt” egy tükrös ajtó nyitja, zárja, amely folyamatos mozgásban van.
Mivel az előadás képekben, víziókban kommunikál, ez az ajtó mindennek fontos attribútuma, hogy kimegyek rajta keresztül egy adott szerepből, élethelyzetből, vagy éppen bejövök rajta. A tükör továbbá jelentéstartalmában – dinamikus mozgása okán – az idő múlását is szimbolizálja.
Ráadásul, mivel a tükörképünk is megjelenik az ajtón, mindez egyfajta zűrzavarral keveredik. Így megerősödik a darabban egyébként is felfedezhető sokféleség, hogy mi is e két nőnek az egymáshoz való viszonya: barátok, anya-lánya, féltékeny nők, ellenfelek? Netán egymás alteregói? Ezekből az állapotokból fontos váltást jelent az ajtó, a kijárat.
Ugyanakkor még szeretném kiemelni, hogy a két nő között mindenképpen van egyfajta sorsközösség, már csak a társadalmi szerepvállalásuk kapcsán is, egyfelől maga az, hogy mindketten nők. De ha példának okáért a féltékenységet szerelem tekintetében nézzük, ott is van egy bizarr összekapcsolódás, hiszen mindkettejük vágyának tárgya ugyanaz.
S ezen állapotok szélsőségeiről is sokat elmond a darab, hogy hol vannak a határok, s miként feszegetjük azokat.
Említetted, hogy a nők el is mosolyodhatnak a darabon, s egyébként is több szerepedben fontos helyet kap a humor, a komédia. Hogyan jelenik meg mindez az EXIsT-ben?
Attól függetlenül, hogy szeretek olyan témákkal foglalkozni, melyekben van mélység és magasság, úgy vélem, a humor egyfajta gyógyír, mely képes oldani a nehéz helyzeteket… Magam is szeretem, ha egy előadásnak jó a humora, törekedtem rá, hogy az EXIsT-ben is tudjunk néha nevetni akár önmagunkon, még akkor is, ha a téma önmagában nem éppen könnyed. A próbafolyamat során is nagyon sokat kacagtunk, s mindez érezhető az előadás energiáján.
Az EXIsT az első önálló alkotásod. Mivel készülsz a jövőben, milyen terveid vannak?
Természetesen vannak terveim a jövőre nézve az alkotás területén. Nagyon fontos számomra, hogy az EXIsTet minél több embernek megmutathassuk, s szerencsére számos nívós helyre kaptunk meghívást.
Végezetül elárulnád-e, hogy az Egri Stúdiószínházi Táncfesztiválon melyik előadásra vagy leginkább kíváncsi és miért?
Frenák Pál társulatával többször is részt vettem a Táncfesztiválon, s remek, nívós előadásokat láthattam. Így nekünk különösen nagy megtiszteltetés, hogy ezúttal önállóan is felléphetünk – az áldott állapotban lévő Esterházy Fanni helyett Kaiser Fruzsinával, aki tehetségével új arcot, új energiákat ad az előadásnak.
De visszatérve a kérdésre, ezúttal sajnos csak a Don Quijotét lesz alkalmunk megtekinteni, ugyanakkor valamennyi előadást a legnagyobb szeretettel nézném meg, s Budapesten igyekszem is mindezt megtenni.
Szeretettel várunk mindenkit az EXIsTen, melyet a Feledi Project: Don Quijote darabjával együtt láthat a közönség és a Stúdiószínházi Táncfesztiválon!
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programja támogatásával jött létre.
Fotó: Bobál Katalin
