Kovács Gerzson Péter
Szeptember 25-én mutatja be a TranzDanz Hermész c. előadását, melynek koreográfusa és látványtervezője a Harangozó Gyula-díjas, kétszeres Lábán-díjas Kovács Gerzson Péter. Vele beszélgettünk Hermészről és a kortárs tánc helyzetéről.
Miért döntött úgy, hogy Hermész lesz szólókoreográfiája címadó alakja?
A folyamat távolabbról indult, a Hermészhez vezető utat a szólót illető döntés jelölte ki, azaz, hogy úgy döntöttem, megalkotom első, nem saját magamra írt szóló darabomat – vállalva az ezzel járó összes kockázatot és kihívást, de egyben várva is az Attilával közös munka kalandját. (Tókos Attila, Hermész megformálója, már több, mint tíz éve szerepel a TranzDanz darabjaiban.)
A próbafolyamat kezdetén sorra vettük azokat a tánc-nyelveket, amelyeken eddig a különböző TranzDanz karaktereket színre vittük, megvizsgáltuk az azokhoz fűződő személyes viszonyunkat és ezen karakterek egymáshoz fűződő viszonyát. Nem meglepő módon kiderült, hogy egyik figura sem homogén, adott körülmények között vannak domináns és azt színező alárendelt viselkedési, jellemvonásbeli elemeik, amelyek állandó kölcsönhatásban, egy időben vannak jelen. Ezzel együtt más, akár az épp vizsgálttal ellentétes, de legalább is attól nagyon eltérő jellemvonás, attitűd is a figura karakterének része – mint ahogy mindannyiunkban így van ez…
Az ábrázolás struktúráinak kidolgozása során kerestem azt a referenciális alakot, aki a mi kultúrkörünkben a legközelebb van az épp formálódó figurához, és így jutottam el Hermészhez. (Ezt a folyamatot nem tekintem véletlenszerűnek, hiszen az intuíciónak, a felismerésnek megágyaznak az azt megelőző gondolkodási, kutatási, anyaggyűjtési tapasztalatok akár az archetípusokat, akár a mitológiát, akár a politikai és egyéb antropológiákat illetően.)
Az Élet és Irodalomban Králl Csaba írta: “Az állat, az ember, a clown, a bolond, a diktátor és minden kisszerűség és nagyravágyás, öncsalás és képmutatás ott vibrál Tókos játékában leplezetlenül.” Mennyire ért ezzel egyet és mennyiben reflektál mindez mai világunkra?
Králl Csaba kiváló éleslátással fejtette meg a TranzDanz Hermészét és helyezte őt a mai hétköznapokba, kiterjesztve az egyes emberben jelenlévő sokféleségből fakadó ambivalenciát és tette őt társadalmi szereplővé, a kortárs társadalmunk ambivalenciájának megtestesítőjévé.
A színpadi tánc számomra mindig és csakis társadalmi funkcióban és kontextusban létezik. (A használati tánc (Felföldi László) is társadalmi jelenség, de más a funkciója.) Ez kockázatos és felelősségteljes cselekvés, mert bár a forma megszűnik a megvalósulása pillanatában, de amennyiben az alkotó társadalmi meghatározottságú cselekvésnek tekinti a tevékenységét és ebből következően a szándéka a fenti kontextusba helyezett, abból következő közlés, az üzenet közvetítése, az a befogadóban nagyon mély és intenzív nyomot hagy.
A táncot az érzelmek, az ösztönök, a szórakoztatás és a fogyasztás szintjére taszítani az egyik legsúlyosabb kulturális bűntett.
Claude Lévi-Strauss mondta Hermészről, hogy a trükkös közvetítő archetípusa – mint ezt egy interjúban elmondta. Mit közvetít a nézők felé?
Lévi-Strauss az észak-amerikai indiánok mítoszait vizsgálva jutott arra a megállapításra, hogy a jungi archetípust, a trickster-t felruházza a közvetítő szereppel. Ebből a perspektívából vissza és előre tekintve az évezredes cselvetőkre, már könnyen értelmezhetjük őket közvetítőként, amennyiben bennük ölt testet az elképzelt és vágyott egység, az ellentétek egymást kiegészítő és feltételező egysége: egyik sem és mindkettő, sem emberi, sem isteni, sem emberi, sem állati… A mitológiai trickster az ellentétek között közvetít, igazságot teszt, egyensúlyba hozza a világot.
A mi tricksterünk azonos mitológiai őseivel, közvetítésével magunkra ismerhetünk, eljuthatunk önmagunk sötétben tartott árnyaihoz és ő rajongásunk tárgya is: ő Robin Hood, Rózsa Sándor, Danny Ocean, Mátyás király és James Bond…ő közvetít mi magunk és vágyaink között is.
37 éves a TranzDanz, a kezdetekkor a kortárstánc meghatározás szinte még ismeretlen volt hazánkban. Visszatekintve erre a közel 4 évtizedre, miként látod a hazai táncművészet, azon belül is a kortárstánc helyzetét, mik a legfőbb változások?
Erre a kérdésre a legnehezebb néhány sorban válaszolnom, mert mindaz, amit ma Magyarországon táncművészetnek, kortárs táncnak nevezünk csak egy nagyon széles idő- és térbeli kontextusban értelmezhető. Általánosságban elmondható, hogy a táncművészet XX. század második felére tehető felvirágzása mindenütt, ahol megtörtént, állami kultúrpolitikai stratégia eredménye volt. A hazai kortárs táncra vonatkozóan, végtelenül leegyszerűsítve, azt mondhatom, hogy egy, a 90-es években meginduló, sok útkereséssel járó, nagyon izgalmas és termékeny, közel 20 éves időszakot követően eljutottunk az azt megelőző időszakhoz sok elemében hasonlító helyzethez. Az induláskor színre lépő, nagyon sokszínű, sok irányból érkező kezdeményezéseknek bizalmat szavazott a közönség, a média, a befogadó intézmények, a nemzetközi piac és a finanszírozói háttér. Mára van olyan szféra, ahol ennek a bizalomnak nyomát is alig látni…
További információ az előadásról
Kovács Gerzson Péter és Tranzdanz
KGP 1987-ben Budapesten alapította meg kortárs táncegyüttesét, a TranzDanz-t, ezt a folyamatosan megújuló társulatot, ahova a klasszikus balett, a kortárs tánc és a néptánc legtehetségesebb szólistáit, művészeit hívja meg. Zenész társai szintén a zenei élet legkülönbözőbb területeiről érkeznek: az elektronikus zajzenétől a neoklasszikus kortársig, az akusztikus ethno-jazztől az innovatív DJ-kig, a népzenétől a korabarokkig.
A KGP által megalkotott, magyar és kárpát-medencei néptáncokon és kortárs technikákon alapuló innovatív, integratív táncnyelv a magyar kortárs tánc egyik jellegzetes irányzata. A változásra nem a változatlanság, a bezárkózás, az elutasítás és a kodifikálás a válasz, hanem a változás felelős befolyásolása, a szembesülés és szembesítés, a statikus mobilizálása.
A TranzDanz játszott Budapesten, Párizsban, Londonban, Berlinben, New Yorkban, Tel Avivban, Toulouse-ban, Liechesterben, Erhlangenben, Potsdamban, Bukarestben és Frankfurtban, Gyergyóban, Koppenhágában, Veszprémben, Amsterdamban, Szingapúrban, Varsóban és Lublinban, Hamburgban, Montrealban, Lille-ben, Temesváron, Biarritzban, Nagyharsányban…
KGP a TranzDanz megalapítása óta 42 saját gyártású színházi előadást és 11 térspecifikus produkciót, valamint további 14 koreográfiát, rendezést és 62 fénytervet hozott létre.
További információ az előadásról
Portréfotó: Hamarits Zsolt
Fotó: Éder Vera